Megüssem vagy ne üssem?
A mai állapotot, ami bennem dúlt, ezzel a Bikini számcímmel és idézettel tudom a legjobban kifejezni. Ezt a számot természetesen kicsi L-nek küldöm.
"Megüssem vagy ne üssem?
Egy nagy pofon nem old meg semmit sem.
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged.
Érzés nélkül múlnak el az évek."
Az érzés nélkül része rám nem igaz, bennem olyan mértékű frusztrációt okoz ez a kis #&@fej L., hogy már kezdek néha magamon elcsodálkozni, miért hagyom, hogy egy kis szaros 8 éves megkeserítse a kintlétem?
Pl. ma reggel hárman reggeliztünk az asztalnál, amikor a kislány odamegy a bátyához, és valamit belesúg a fülébe, majd röhög és rámnéz. Egyértelmű volt, hogy rólam beszél. Kicsit felment az agyvizem, de szépen nyugodtan megkérdeztem, hogy esetleg én is hallhatnám és akkor én is nevetnék egy jót. Erre L. lányos zavarba jött és közölte, hogy nem hallhatom, mire M. rászólt teljesen rosszallóan, hogy ez nem vicces, és ő ezen nem tud nevetni (bírom nagyon a kölyköt :)) és igenis, mondja el nekem a dolgot, ha annyira viccesnek találja. Innentől kezdve 100% tuti volt, hogy rólam súgott valamit a kis köcsög. M. iskolába el, majd egyedül maradtunk L-lel. Gondoltam, jófej leszek, és megpróbálok felülkerekedni azon, hogy megint mekkora kis genyó, így kérdezgetni kezdtem, hogy társalgást indítsak be. De bármit kérdeztem, alig válaszolt, így egy idő után meguntam az egészet. Délután hogy jött haza? Széles mosollyal köszöntött. Borzalom ez a gyerek, komolyan mondom. Ha ilyenné lesz a gyerekem, hát, én elviszem jó messzire, hogy vissza ne találjon :P Persze ez nevelés kérdése első sorban, de ha az összes eddigi au-pairrel normálisan kijött (kivéve az oroszt, akit hazaküldtek) akkor miért pont velem nem?!
Most lett vége a vacsorának pár perce. A gyerekek, mikor végeztek, tévé elé ültek, és néztek valamit, mi hárman pedig az asztalnál maradtunk és borozgattunk még egy kicsit. A mutter épp mesélte a faternek, hogy a főnök mekkora izé, meg emberhiány van Húsvét környékén a kórházban, teljesen nem értettem, mivel közben fél szemmel a tévét néztem. Gondoltam akkor megkérdem már, hogy gond van a szabadságolással (ezért nem tudtuk megvenni a jegyemet tegnap)? G. néz, mint bornyú az újkapura, nem, semmi gond, két hetet tudok itthon maradni.
Elég érdekes fejet vághattam, mire ketten egy pillanatra összenéztek.... Na hát holnap kiderül a sorsom!
Az biztos, hogy sokkal jobb lenne, ha nem kellene visszajönnöm. A biztonság kedvéért holnap levásárolom az ajándékutalványt, amit karácsonyra kaptam, illetve jövő szombatra tervezek egy Stuttgart tripet, mert amikor voltam még októberben, hóvihar volt, és kb. nem láttam semmit. Be akarok szerezni egy Stuttgartos táskát! :)