WTF?
Én komolyan kezdek a kislány értelmi (?) képességein elgondolkodni. Lehet nem is az értelmi a jó szó erre. Ha valaki tudja a helyes megfejtést, küldje meg nekem.
Szóval, azt vettem rajta észre, hogy ha ketten vagyunk, mint például tegnap is, nagyon jól elszórakozunk, nevetgélünk, táncolunk, de ahogy megjön a fater, vagy mutter, le vagyok szarva. Tegnap eredetileg hárman lettünk volna, a kissrác, kiscsaj meg én, mert este jött meg a fater egy újabb üzleti útból, a mutter meg délután 2-től dolgozott ma reggel 10-ig, vagy hogy, még nem ért vissza. Tegnap délután a kissrácot a haverja felhívta, hogy a sulijukban lesz valami színházi darab, és hogy nincs-e kedve elmenni. Gyors szülői egyeztetés után el is ment, és mivel 10-re volt visszavárható, kettesben maradtunk a kiscsajjal. Gondoltam, de jó lesz ez a délután!
Délután még hármasban megnéztük az Oroszlánkirály 1-et ( SPOILER!!! persze hogy sírtam, mikor az öreg oroszlán meghalt, de csak titokban, elfordulva! :D ) utána átkapcsoltak a tévére és ott nézék a Nickelodeont, meg Disney csatornát, azokkal a hihetetlenül ostoba Selena Gomez stílusú kislányokkal meg Dzsásztin Bíber kisfiúkkal, akiktől legszívesebben facepalm-ozná magát bármilyen értelmes ember. Aki nem tudná, mi a facepalm: https://knowyourmeme.com/photos/1582-jean-luc-picard#.TnWZw-zwvDJ
Aztán amikor a kissrác ötkor elment, mondtam, hogy a tévézésnek is annyi, ki lehet kapcsolni, mert egyszer volt már olyan, hogy egész délután tévézett, és ezt persze nem szabad, csak egy adást lehet megnézni. Én már így is többet engedtem, mint egy adás. Erre persze jött a pofavágás meg társai, meg sértődött szobába vonulás, mondom magamban, leszarom b+, duzzogjál. Elkezdtem gépezni, meg ilyenek, és akkor gondoltam, hogy felmegyek, megnézem mit csinál, játsszunk-e valamit. Kérdeztem mit csinál, elkezdi, unatkozik. És komolyan mondom, nem értem mi a baja ennek a büdös kölyöknek. Amikor nem kell házit csinálnia, amikor ketten vagyunk, vagy hárman a bátyjával, mindig megyek és kérdezem, hogy játsszunk valamit? Star wars kártyázunk, kutyafajta kártyázunk, logikátlanabbnál logikátlanabb tárasokkal társasozunk, és még sorolhtnám, tehát én mindig ott vagyok, amikor játszani akarnak. Sosem mondtam még, hogy most nincs kedvem játszani, keress valaki mást. Erre fent unatkozik, és nem szólna, hogy vonszold már fel a segged, kedves au-pair, játsszunk már ugyan valamit. A kissrácnak amikor játszhatnékja támad, jön, kérdez, játszunk, mesél, ökörködünk, hülyéskedünk. Volt olyan, hogy ő a nappaliban hallgatott valami hangoskönyvet de bődületes hangerővel, én meg bezártam az ajtómat és skypeoltam meg én is bömböltettem a Hair-t és énekeltem közben. És egyszer csak kopog, hogy csinálunk valamit? Mondom persze! Zene kikapcs és játszottunk. Vagy például itt nagy hagyománya van a farsangnak, jövő héten egy egész hét farsangi szünet lesz a sulijukban, tegnap pedig beöltözve kellett menni suliba. Csütörtök este próbálgatta a jelmezeket, mindent magára vett, és délig nyitott ajtóval a szobámban skypeoltam és egyszer csak kicsapódik az ajtó, és beront a kissrác, az apja óriási öltönyében, lakkcipőben, pilóta szemüveggel, táncolva. Nagyon nagyon édes volt, még Anyának is beköszönt a webcammel. :)
Szóval ő jön, amikor akar, nem trónol fent egyedül, meg nem unatkozik egyedül. Tényleg nem értem mi a baja a kis jégkirálynőnek, tekintve, hogy az eddigi összes au-pairrel nem voltak ilyen gondok, hogy az ittlétük 4. hónapjában nem kötődne hozzájuk. Eddig, míg ide nem kerültem, komolyan jobban szerettem a gyerekeket, mint a felnőtteket, de most már szerintem egyik típust sem szeretem. Végérvényesen mizantróp lettem!
Visszatérve a tegnap estére, Gangnam style-ra táncoltunk, énekeltünk, csúszdát építettünk matracból, amiről én is lecsúsztam, ökörküdtünk, a gépemen nézett valami sellős sorozatot a youtube-ról... Aztán megérkezett a fater és le se szart többé.
Volt egy nagyon cuki beszólása, magamban akkorát nevettem. Youtube-on kerestünk videókat, és megszólal:
-Ismered Cheetos-t? Ő kérdi tőlem.
-Cheetos? Igen, egy finom chips. (Egyből leesett, hogy nem Cheetos-ra gondol, ha egyszer youtube-on keresünk videókat)
-Áááá, nem! Őőőő ”gondolkodó fej”
És ebben a pillanatban leesett valahogy, hogy Sean Paul-tól a She doesn't mind-ra gondol. :D:D:D Hahaha, egyemmeg! Egyetlen cuki pillanat a több, mint 4 hónap alatt.
Ma reggel is, kinyitom az ajtót, köszönök neki széles mosollyal, szia L.! Erre ő: ”mit a faszt keresel itt fej” hol van mama? Reggelinél próbáltam vele beszélni, olyan undok fejet vágott, hogy hozzá mertem szólni, és olyan undok egy szavas mondattal válaszolt, hogy legszívesebben kidbotam volna a hóba.
Tényleg nem tudom mit csináljak vele. Nem akarok olyan au-pair lenni, akitől örül majd, hogy megszabadul. :(