Reggel, gyorsan...
Valaki segítsen! Én már tényleg nem tudok elmenni a kiscsaj viselkedése felett. A csütörtök és a péntek, amit a szülők nélkül együtt töltöttünk, elég jól ment, ágyba mentek hamar (habár az kérdéses, hogy mikor aludtak el) reggel is szépen felkelt időben mindkettő és időben elindultak a buszhoz. Azóta úgy érzem, L. közelebb került hozzám egy kicsit. Pedig semmi olyat nem csináltam, amitől ez megváltozhatott volna. Eddig is kedves voltam, egy hete is, eddig is mondtam, hogy játsszunk valamit, egy hete is mondtam, eddig is lehetett velem ökörködni, egy hete is. Persze nem mintha zavarna, hogy jobb a viszonyunk, csak a kötődési ideje hiper szuper lassú, már elmúlt 4. hónapja, hogy itt vagyok.
Tegnap például amikor az anyja elment a bátyjáért a kézi edzésre, ketten maradtuk, fater persze megint távol dolgozik, bejött a szobámba(!!! eddig egyedül sosem jött volna be, csak amikor a bátyját akarta tőlem elrángatni) és elkezdett mutatni valami bűvésztrükköt (imádják ezeket a trükköket mindketten) meg lecipelt a pincébe és mutogatta hogy milyen gyertyáik vannak és hol (egy egész szekrény gyertya van odalent, a mutter gyertya mániás) és azt is megkérdezte, hogy van-e valami vasalni való, pedig még ezt sem tette soha. Az előző au-pair mesélte, hogy nála mindig ott volt, amikor vasalt, merthogy imád, csak persze nem tud és résen kell lenni, vagy a felső bánja. Mondtam neki, hogy legközelebb, ha lesz, feltétlen szólok neki.
Aztán mint ahogy szokott lenni, amit előző este délután fejlődést elérek, reggelre mintha elpárologna. Ma reggel pl. (és mint minden más reggel) ha köszönök neki, vissza se köszön. De legalább "a takarodj innen" nézést már elfelejtette, egyszerűen nem köszön. Azt hiszem, ez haladás.
Vajon most nem tudja eldönteni, hogy szeressen vagy utáljon? Ezért viselkedik így, hogy délután kedves (viszonylag) és reggel már megint morcos velem?
Tegnapelőtt reggel nagy lelkendezve mesélte, hogy valószínűleg én leszek az utolsó au-pair, kivéve, ha az előzőnek a barátnője nem akar ide jönni, mert ő még jöhet, utána viszont tényleg senki. Már eleve azt a csajt akarta, hogy jöjjön, amikor én jöttem (talán ezért utálja a pofám?). Ha már jövő sulikezdéskor 9 lesz, akkor már egyedül is el tud készülni (a fogszabályzóját sosem teszi be egymaga, kaját sem tenne el, ha nem mondanám), reggel felkelti az anyja, mikor elmegy, majd segít porszívózni, amit mellesleg imád, takarítani majd a bátyó is beszáll (gondolom mennyire fog neki örülni, ha meghallja a remek ötletet :P ) csak a vasalást kell valakinek elpasszolni (azt a mutter nagyon nem szeret, a kiscsaj meg még nem tud, csak akar. Ó, milyen remek ötlet, hallom Anyucikám gondolatait a fejemben, tanítsd meg te! :D)
Szóval ezek történnek mostanában, délután rákérdezek erre az utolsó au-pair dologra és lassan ideje lenne megbeszélni, hogy mikor megyek haza és hány hétre :)