Miben áll a kislány neveletlensége? Példák
1. példa: Csöngetnek. L. megy ajtót nyitni, kinyitja az ajtót, és ahelyett, hogy köszönne szépen, Jó napot!, odavág egy Was-t, azaz Mi van-t a szomszéd 50-es palinak. Az meg csak áll és néz, köpni-nyelni nem tud, gondolhatja: erősen nyit a kiscsaj, erősen...
2. példa: Ez nem csak L. sajátossága, hanem a kissrácé is, de sugdolóznak társaságban. A társaság többnyire engem jelent. Sugdolózik a bátyjával, az anyjával (!!!) többnyire rólam, hogy én megint mit csináltam vagy épp mit nem csináltam. Anyuka persze nem szól rá, hogy nem illik sugdolózni, hiszen evidens lesz a másiknak, hogy róla beszélnek.
3. példa: Ülünk az asztalnál, fater, M., L. és én. Valahogy szóba jött az a nagyon romantikus mozzanat, amikor egy szál spagettit két ember eszik, és a végén összeér a szájuk. Fater mondja a kiscsajnak, majd 8 év múlva már te is ezt fogod csinálni, nagy nevetés közepette. És erre mi L. reakciója? Tettetett sértődöttséggel pofán vágja az apját, majd tovább boxolja a karját, majd megint arcon ütögeti a fatert. Nem túlzok, L. tényleg minden szankció nélkül pofon vág bárkit, és esküszöm semmit nem kap érte. Engem próbálna meg, addig élne, komolyan mondom. De hozzám még szólni sem szól, ha nem muszáj, érintkezni meg végképp nem fog velem.
4. példa: Mutter újságot olvas, L. is meg akarja nézni, így üvöltözni kezd, hogy ő is akarja, méghozzá most azonnal. Mutter mondja neki, várjál a sorodra, ezt még meg akarom nézni. De L. továbbra is üvölt, hogy ő most akarja. Mutter: de nem, várjál a sorodra. Erre L. le sem szarva az anyai intést, kitépi a mutter kezéből az újságot és elkezdi lapozgatni. Mi a mutter reakciója? Lehet találgatni: semmi. Még majdhogynem meghatódottan néz a kislányára, ó de mestermunkát végeztem vele!
5. példa: Fater a vacsora asztalnál mesél valami viccet, ami nem tetszik L.-nek, mert valószínűleg nem érti. Simán lehülyézi az apját, komolyan azt mondja neki, hogy te hülye disznó! Nem vetítek, egyszer lehülyedisznózta az apját. Reakció: vigyorgás és nevetés, hogy jajjjj de kis édes kislányka ez! Most hülyézte le az apját!
6. példa: L. nem eszik meg ám mindent, amit elé raknak, még akkor sem, ha délben karfiolt szeretett volna krumplival és sajtmártással, akkor mikor a kaja már az asztalra kerül, ellenségként méregeti a karfiolt (szerintem az én fejem képzeli oda) és csak krumplit eszik. Továbbá a hagymát sem eszi meg, még a paradicsommártásban sem, ami a tortellinihez kell. Na mármost, mi mindig együtt eszünk, ha törik, ha szakad, felállni az asztaltól főbűn. (De hiányzik az, hogy a szobámban sorozatot bambulva egyek.. Nekem ez a mindig kajáljunk dolog nagyon nem jön be.) Nem egyszer volt már az, hogy L. a fél tányér kaját otthagyva felállt és felment a szobájába valamit csinálni, miközben mi még a kajálás javában voltunk olyan címszóval, hogy neki elég volt, ő tele van. Mutter ordít neki, hogy gyere vissza azonnal és edd meg a kaját. L. odafentről ordít, hogy de nem kell! Már tele vagyok! Mutter: azonnal gyere vissza és edd meg, ami a tényérodon maradt! L: de nem kell! És így megy még egy darabig, amikoris a mutter ultimátumot ad: ha nem eszed meg 5 percen belül a maradékot, akkor ma délután nem viszlek el a lovaglás órára! Aztán valahogy csak úgy csűri-csavarja a dolgot L., hogy nem eszi meg a kaját, hiába az a veszély fenyegeti, hogy nem mehet imádott lovai közé, úgyis elmegy, mert a mutter elviszi. Bármi történik is, elviszi. Szerintem ha felgyújtaná a függönyt, vagy kibelezné a macskát, akkor is csak üres fenyegetés marad, hogy "de csináld meg, mert nem viszlek el lovagolni!" Szóval ezért nem érnek semmit a rászólások és fenyegetések, mert úgyis mindig az van, amit kicsi, drága L. akar.
7. példa: Minden egyes kajálás előtt minimum 5ször kell szólni a kölyköknek, mindkettőnek, hogy méltóztasson lefáradni és enni, mert amíg valaki hiányzik, nem kezdjük el. Első, kedves szólás után a válasz: mindjárt. Eltelik 1 perc, sehol senki. Közben a kaja már az asztalon, mutter és én az asztalnál ülünk és várunk. Második, ugyanolyan kedves szólás után válasz: azonnal ott vagyok. 1-2 perc, sehol senki. Mutter harmadjára szól, hogy kaja van, most azonnal jöjjenek. Válasz: Mindjárt ott vagyok, na! Mondtam már, hogy megyek! Ezt úgy ordítja a kiscsaj, mintha olyan jogos lenne a felháborodása, hogy de nem minden német náci, hányszor mondjam már!!!! Ezek után a mutter nem hogy felmenne, ahol a gyerekek trónolnak, (mert ez az evés előtti előjáték mindig úgy zajlik, hogy a gyerekek fent vannak a szobájukban, mi meg lent az étkezőben). Szól mégegyszer, hogy mostmáraztán lejönni és enni, tényleg elég mérgesen, mire hallatszódik, hogy odafent megmozdul valaki/valami, tehát végre méltóztattak felállni, de lejönni még nem fognak, mert útközben találtak valami szépet és érdekeset azon a 15 mp-nyi úton. Mutter utoljára nagyokat sóhajtva és szemeket meresztgetve nekem, hogy már megint milyenek ezek a gyerekek, szól még egyet, hogy na, hol vagytok már, és ekkor már elindulnak. Én meg magamban gondolom, ne mereszgesd a szemed, ez a te sarad, hogy szarnak arra, amit mondasz.
8. példa: Mutter rászól L.-re, hogy mittudomén, tegye be a fogszabályzóját, és úgy menjen ki játszani. Erre L. sértődött hangon: jól van.. 5 perc elteltével megy ki L. az ajtón, mutter megkérdi tőle: betetted a fogszabályzót? Persze hogy nincs a szájában a cucc, de még ő van megsértődve, és akkorát üvölt, mint Tarzan: Mondtam már, hogy beteszem, nem hallottad, süket vagy? Mutter reakció olyan mézes-mázos hangon, amit szerintem a pedofilok használnak csak: Jól van, kicsikém, cukorborsócskám, akkor szaladj fel érte gyorsan és tedd be a szádba! És már majdhogynem bocsánatot nem kér, hogy meg merte kérdezni, hogy bent van-e a fogszabályzó. És ez nem egy egyszeri eset, hogy így leüvölt mindenkit cukorborsó L., hanem minden egyes dologért üvölt. És mindig ez a reakció, hogy jaj, ne haragudj kicsit nyuszifülecske L.-ecske, nem akartalak megbánatni.
Még októberben, amikor a mutterrel beszélgettem L-ről, hogy mi ez a sok hisztiroham, azt mondta, hogy jaj, ő is tudja, milyen a kislánya, de hát nem tud mit tenni. Hümmögtem egyet, és azt mondtam, ami tényleg igaz is, hogy én is hisztis voltam kiskoromban, de azt már nem tettem hozzá, hogy engem utána megneveltek. Szerintem nem értékelte volna a választ, úgyhogy inkább hallgattam. Ő abban reménykedik, hogy ezt ki fogja nőni. Hát, kedves mutter G., nem, nem fogja kinevelni. Ő lesz az a lány, aki már gimiben egy nagy önző pics@ lesz és csak a sleppje fogja eltűrni a viselkedését.