Megérkeztem a német Lila akác közbe!
Helló Midenki!
Jelentem, sikeresen megérkeztem! :) Már Németországból írok. Írás közben majd lefejelem a gépet, mert a 13,5 órás buszút alatt nem nagyon sikerült aludni. 1)alig fértem el az ülésen 2)írtó sokan voltak, majdnem végig tele volt a busz nagyrészt bolgárokkal, mert Bulgáriából indult a busz 3) a mellettem ülő bolgár gyerek és az előtte ülő honfitársa egész úton szipogtak és horkoltak... Szerencsére Münchenben átszállítottak a sofőrök engem és egy magyar srácot egy ugyanolyan bolgár buszra, ami ugyanúgy Várnából Dortmundba ment, és ott már jobban el lehetett férni. Valószínüleg azért, hogy nekik ne kelljen már Stuttgartban megállniuk. Ez az egész bolgár sofőr banda elég furcsa volt, mert Münchenbe is fél órával a tervezett előtt értünk oda, és a másik busszal meg Ulmban 8-ra kellett volna ott lenni, ehelyett 7re voltunk ott. Ráadásul kétszer is csináltak olyat a sofőrök, hogy ők megálltak cigizni&kávézni egy benzinkútnál, de nem mondták be a hangosba, hogy most akkor lehet menni sétálni, mosdóba stb. az egyszeri földi halandónak, és nem is kapcsolták fel a villanyt, jelezvény, maradjatok a seggeteken, most csak mi tartunk szünetet. Persze nyilván ha valaki le akart volna szállni, nem álltak volna elébe, de sokan megmaradtak az anyázás szintjén a gyújtójukat és cigijüket szorongatva.
Úgy volt megbeszélve a német Apukával, (M.) hogy Ulmban felhívom és jelzek neki, hogy lassan indulhat felém. Direkt megkérdeztem a sofőrt, hogy Ulmtól mennyi idő Stuttgart. Azt mondja negyed 8kor, hogy egy óra és 15 perc. Erre 9-re értünk be Stuttgartba, mert az időközben beiktatott szünet negyed órával hosszabbra húzodott a bolgár sofőrök miatt, akik inkább még kávézgattak egy sort, miközben már mindneki a lezárt busz előtt ácsorgott.
Szegények meg ott vártak engem Stuttgart nagybuszmegjében, na de utána sikeresen megtaláltuk egymást, és elindultunk kocsival Lehenweiler felé. Lehenweiler a Született Feleségek Lila akác közének német kiadása. Nincsenek kerítések, úgysem lopna senki semmit. Kicsi szökőkút a kertben, gyerekek mindenhol, zöld fű, szép autók, még ha be van borulva, akkor is minden fényes és happy és shiny... :D Egyszóval minden szép és jó.
A ház összesen 3 emeletes, alagsorban van a mosókonyha, a próbaterem a bandának, festőszoba, kamra. A földszinten vagyok én és az au-pair fürdőszoba, a konyha, ebédlő és nappali és a terasz a kertre nézve, és az emeleten a gyerekek és a szülők szobái, na meg egy fürdő. Három autó áll rendelkezésre a szülők számára. Én máris megfagyok, amit nem tudom miért van, talán azért mert elég fázós vagyok, és családi házban vagyunk és én a meleg panelhez vagyok szokva vagy mert nagyon fáradt vagyok. Lehet az összes együtt, de még most megyünk a magyar szomszéd szülinapi bulijába.
A többit majd egy másik bejegyzésben, mert most már egyre bambább vagyok egy épkézláb mondat megfogalmazásához, nem tudom mi lesz velem itt a sok német között. :)
Tschüss