Biztató jelek...
Sziasztok!
Tegnap reggel az új, beszédes én jegyében tölöttem el a reggelit, és mindent elmondtam a faternak, ami csak eszembe jutott. Az anyuka már elment dolgozni (néha hétvégente is kell mennie ügyelni), a gyerekek már rég befejezték a reggelit és már csak ketten maradtunk lent teázni. Elmeséltem, hogy amikor egy nő telefonált, és őt kereste, azt értettem a Herr helyett, hogy Frau K-val akar beszélni, nagyon recsegett a vonal, később meg is szakadt. És ugye mivel azt hittem, hogy a muterral akar beszélni, azt mondtam, hogy sie (ő nőben) nincs itthon, er (ő ffi) helyett. Ezután meg is szakadt a vonal, majd a nő visszahívott, és mint egy gyépéshez, úgy kezdett el beszélni, minden egyes szót alaposan megnyomva és olyan lassan mondta, mintha felfogásbeli problémáim lennének, ezzel a szöveggel: Értem már! Maga egyáltalán nem beszél németül. Akkor még egyszer megkérdezem! Herr K.-t mikor tudom elérni? Én meg mondtam neki szépen lassan, szinte szótagolva, hűen igazodva gondolt gyépés mivoltamhoz, hogy most nincsen itthon. Este jön haza, 7-8 körül. Visszahívja akkor? Aztán észrevette, hogy nem vagyok olyan német analfabéta, mint gondolja, szóval visszaváltott normális beszédre.
Szóval sztrozigattunk még, aztán később, amikor elvitt kocsival a kisvárosba, hogy el tudjak menni busszal a nagyvárosba, mondtam neki, hogy tudom, hogy csendes vagyok, de azért annyira nem. És higgye el, semmilyen bajom nincs velük, meg senkivel, egyszerűen nem érzem szükségét, hogy sztorizgassak. Aztán ő megjegyezte, hogy azt hitte, szilveszterkor mennyire unatkoztam, merthogy nem szóltam hozzá a nagy sztorimesélésükhöz, hát nem akartam mondani, hogy a felettébb érdekfeszítő ki-mekkora-hússzeletet-kapott-milyen-vendéglőben témához én nem tudok hozzászólni, szóval azt mondtam hogy nem értettem sok mindent a dumálásból. Ami kicsit igaz is volt, mert maguk között átváltanak a sváb akcentusos beszédre, a Hochdeutsch-ot akkor használják, ha hozzám szólnak. Amúgy is, a házigazdával beszéltem én sushi készíttés közben. Mellesleg teljesen lehet érezni, mikor akarnak hozzám szólni, mert totál lassan és szépen kezdik a mondandójukat, nem sváb nyekergésben. A fater azt is megjegyezte, hogy szerinte fejlődik a kapcsolatunk a kislánnyal, mondtam hogy én is úgy érzem. Azt mondta, hogy rászólt, ne legyen olyan elutasító velem szemben. Hát gondoltam magamban, hamarabb is megtehetted volna.
Pénteken hárman voltunk, mert a kissrác valamilyen ottalvós buliban volt, az anyuka meg megint dolgozott, és ilyenkor ha a mutter nincs, akkor mindig alami olyan kaja van, amit a mutter nem enged meg, de a fater igen, tehát döner. Kajálás után filmet akartak nézni ketten, gondoltam hogy akkor én korán ágyba is megyek, mivel fáradt voltam. De aztán a kislány azt mondta, hogy nézhetek én is velük filmet, ha akarok, és mivel ilyen még nem volt, hogy beleegyezett volna, hogy én is nézhessek velük valamit, örömmel igent mondtam. Egészen addig, míg meg nem tudtam, mi lesz a film. Winnetou. Na mi az a két típusú film, amit én sosem nézek meg? Az egyik, igen, az indiános filmek, a másik pedig a western filmek. Brrrrr, nem bírom az indiános filmeket... Na de mivel örültem, hogy legalább most nem kedzett el üvöltözni, hogy én nem nézhetek velük filmet, mint legutóbb, végignéztem a filmet. Hát, majdnem elaludtam, de legalább nézhettem egy csomó szép tájat. Kérdeztem a fatert, hogy hol van ilyen sok szép hely, mint ott? Hát Jugoszláviában. De konkrétan hol? Hát Jugoszláviában. Nem akartam neki mondani, hogy már Jugoszlávia, mint olyan, nem létezik.. De nem hiszem hogy nem tudná, a magyar politikai helyzettel simán tisztában van, ezt az estének tudtam be és a fáradtságnak.
Tegnap este a mutternak már megint ezerdejére kellett elmondania a kiscsajnak, hogy alvás előtt mossa meg a fogát, és persze semmi eredménnyel. 999. rászólás után (fent voltak az emeleten, én meg lent mosogattam) mondta az anyjának, hogy mindjárt jövök, és leszaladt hozzám, és megmutatta az új pulóverét, amit aznap kapott. Csak ezért lejött, hogy megmutassa nekem a pulóverét. Haladunk! :)
Ma meg déltől moziban voltunk négyen (anyuka megint dolgozik), egy Pixaros 3D-s animációs filmet néztünk meg, a Rontó Ralph-ot. Hát fantasztikus film volt és végre moziztam én is Németországban! :) 2 felnőttnek, 2 gyereknek 36€ volt a jegy, ahhoz jött még 1 popcorn és két kóla a gyerekeknek, amit további 11 € volt. Hát, otthon panaszkodunk, hogy milyen drágák a jegyek, itt meg mennyi már. Na de persze az átlagfizetés itt magasabb jóval, mint otthon, de most ebbe nem menjünk bele. Mennyivel kényelmesebbek az ülések, mint bármelyik otthoni moziban, te jó ég, és mennyivel több helye van az ember lábának! Jobb, mint bármelyik távolsági busz és vonat, amivel eddig közlekedtem... Mielőtt elindultunk a városba, a kislány ferőszakodkodott az apjával, hogy feltétlen busszal menjünk, és ő mellém akar ülni a buszon. Aranyos volt nagyon, egészen addig, míg az apja felvilágosította, hogy 1) a faluba hétévégén nem jön fel a busz 2) minek menjünk busszal, ha van kocsi?! És igaza is van.
Szóval most reménykedek, hogy ez a javuló tendencia nem csak időleges dolog és hosszú távon kitart. Holnap reggel már megint ketten leszünk a reggeli készülődés alatt, szurkoljatok, hogy továbbra is ilyen kedves legyen, mint mostanában szokott lenni! :)