Az első napok...
Hmm nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történik mostanában.
A falu csodálatos hely, az egyszer biztos. Erdők, a zöld ezer árnyalata, Vénusz-hegy, macskák mindenhol..
Szombaton volt a magyar szomszéd nő szülinapi bulija, a falu egyetlen közösségi házában, az Alte Schule-ban. Voltunk vagy 20-an, volt gulyas leves, Eros Pista, sok Egeszsegedre!, palinka és bor! Kiderült, hogy a környéken él egy magyar néni, aki még '46-ban települt ki, de beszél magyarul, mert sokszor visszalátogat, vele beszélgettem sokat, na meg próbálkoztam másokkal is. Hamar feladtam az estét, mivel nagyon álmos voltam, ráadásul elég nehéz beleszokni (még mindig) az itteni akcentusba... Mindent s-betűsen mondanak, talán még azt is, amiben nincs "s" betű. Ich kiejtve: is. Krisztina kiejtve: Kristina. Kannst (kannszt) kiejtve: kannst? Möchtest (möhteszt) kiejtve: möchtest. Áááááá :) Amúgy kezdem már így kedd magasságában megérteni a szavakat is, csak tudjak visszaválaszolni! Azt hiszem, ma értem el arra a pontra, hogy én eddig azt hittem, tudok valamelyest németül. De itt kiderül, hogy nem. Na de ne szaladjunk ilyen előre.
Vasárnap elmentem a családdal sétálni, és körbenéztünk a faluban. Bolt az egy sincs, még egy pékség sem, van egy, illetve két buszmegálló, 5-6 utca és 500 ember. Persze cigi automata van, mert az elengedhetetlen (na de még egy pékség sincs a faluban!!), egyébként minden másért be kell menni Aidlingenbe, ami kb. egy órás séta az erdőn és mezőkön át, ha nagyon fitt akarsz lenni, vagy pár perc busszal. Na de itt ki buszozik? A kicsik, akik rollerrel mennek a buszmegbe, és otthagyják reggel a rollert, aztán persze amikor délután visszaérnek, még mindig ott van, mert ugye ki vinné el... Az szegényebb emberek, akiknek nem telik autóra, mert itt áltagban minden házhoz tartozik 3 autó és a nagyobb iskolások, na meg az óperek! :) Itt az elővárosi közlekedés zónákra van osztva, minden kisvároshoz más zóna tartozik, nekem pl. két zónán kell átmennem egy átszállással, hogy eljussak Sindelfingenbe, ahol van a nyelvsuli, meg ott van nagyobb élet. Kb. 60 ezres város, eddig nem sokat láttam belőle, de majd később. Kell egy igazolvány, fényképpel, adatokkal és amellé kell maga a bérlet, ami minden hónapban cirka 56 €. Uhh, hát még szerencse, hogy fizetik.
Az előző au-pair, Ibolya, itt marad még szerdáig, és betanít. Megyünk sétálni az erdőben, megmutatja, hogy hogy működik a mosogató, mosó- és szárítógép, hogy kell ide meg oda eljutni, meg ilyenek. Ezer hála és köszönet neki a sok segítségért, csak jobb egy magyartól a saját nyelveden hallani hogy ezt és ezt meg azt és azt hogy kell, mondjuk activitizni még nem nagyon kellett szerencsére a családdal, azért annyit csak megértek.
Megintcsak ismételni tudom magam, minden tényleg gyönyörű a faluban, erdő mellett, a természetben... itt tényleg elkezdhetem a kocogást, pár perc alatt el lehet tűnni a fák közt. Az erdőben találkoztunk rengeteg családdal, akik piknikeztek egy szál pólóban (!) amikor én már 3 réteget vettem fel a kabát alá ( na jó, fázós vagyok és beteg is voltam kicsit; sikerült a buszúton megfázni). Volt olyan család is, aki csak azért indult útnak, hogy szemetet szedjen. (Hol tenne ilyet egy átlag magyar?!) November elején pedig a falu apraja-nagyja összegyűlik, kimennek az erdőbe, és bokrokat meg fákat metszenek, hogy a túrázókat ne lepje el a természet. Hát mondtam, hogy én is megyek segíteni, feltéve, ha nincsenek pókok :D
Kedvesek az emberek, próbálnak lassabban beszélni, amikor megtudják, hogy külföldi vagyok és most jöttem és kihez tartozok és mindenki mosolyog és közvetlen. Az a furcsa, hogy üdvözlésnél nincs puszi, csak kézfogás. Akkor is, ha már ezerszer találkoztál a másikkal és akkor is, ha először. Rokonok között azért nagy ritkán elcsattan egy-egy puszi meg néha becsúszik egy ölelés..Hát, ezt a kézfogásos üdvözlést nem fogom soha megszokni, olyan fura, hogy a nők is úgy köszönnek egymásnak is, meg a lány az anyjának is.
A víz eszméletlen vízköves, alig pár napja vagyok már itt, de máris úgy kiszárította a kezem, hogy olyan, mint a smirgli, nagyon durva. Hétfőn, amikor bementünk Sindelfingenbe, megnézni a nyelvsulit meg a közlekedést, mentünk DM-be is, ami szerencsére olcsóbb egy kicsit, mint otthon, szóval bevásároltam.
Csütörtökön megyek elsőnek nyelvsuliba, vagyis akkor lehet még csak letesztelnek, hogy melyik szintre illek. Olyan lesz majd, hogy egy tanárnővel kell beszélnem, és ő eldönti, hogy a 0-11 szintek közül melyik lszintre léphetek be, aztán majd beindul a tanulás. Tele vagyok tettvággyal, hogy jól megtanuljak németül, ennnyi lelkesedés még nem volt bennem, hogy németül tanuljak! :)
Holnap nemzeti ünnep lesz, október 3-án lesz 22 éve, hogy az NSZK és az NDK egyesültek és holnap megy haza Ibolya is, szóval valami nagy kajálás lesz holnap, meg mindenki itthon, könnyes búcsú, és jövök én.