A hét eddig
Tegnap délután ismét szülinapra voltunk hivatalosak, most a nagypapának (fater apukájának) volt szülinapja. Most már egyből hozzájuk mentünk. Mivel természetesen késésben voltunk, és a nagyszülők háklisak erre, szépen beletapasott a fater a gázba. Potom fél órás késéssel begördültünk, majd a köszöntés után asztalhoz ültünk és vacsoráztunk. Kezdem már megszokni, hogy a németeknél a kézfogás a menő, nem a puszi puszi vagy akár az ölelés. Húsos saláta volt kenyérrel, olyan finom volt, hogy kétszer szedtem. A nagypapa mellé kerültem, vele beszélgettem egy darabig. Közben a gyerekek, amikor nekik unalmas lett megint a társalgás, játszani kezdtek egy öldöklős játok telefonon, ami az új kedvencük. Búcsúzásnál megint megköszöntem, hogy ott lehettem, és olyan aranyos volt a nagypapi, mondta, hogy de hát én is a családhoz tartozom, természetes, hogy ott vagyok. Ez a kijelentés olyan jól esett, a százas vigyort be is villantottam. Boldog Húsvétot kívántam nekik, ők meg kellemes otthon tartózkodást, majd a nagypapi megint egy érdekes kérdést tett fel nekem: És visszajön Magyarországról? Hö, mi van itt?! Másfél órát voltunk csak a nagyszülőknél, mert ma reggel a gyerekeknek suli volt, így is eléggé mosottak voltak reggel, nem csoda, fél 10kor kerültek ágyba.
Eldöntöttem, hogy nem vonattal megyek haza, mert már drága lenne nagyon a jegy oda-vissza, így megint kerestem egy sofőrt, aki a környékről indul és Pestig megy, és szerencsémre találtam is egyet. Március 25-én megyek egy magyar fickóval hétfőn délben egy minibusszal a Keletiig. A fickó profiljában magyar és német szám is meg volt adva, persze előbb a németet próbáltam, hogy ne legyen olyan drága a részletek megbeszélése, de mivel ki volt kapcsolva, a magyart is megpróbáltam, és azt fel is vette. 4 perces egyeztetés 10€-ba fájt :o :D Tölthetem fel újra a telefonom, habár tegnap lett feltöltve.. Schön! Visszafele is jönnék vele, csak 45€ lenne egy irányba, de túl későn indul Pestről, délben, és szerinte dugó nélkül este 11-12-re érnénk be Stuttgartba. Nekem onnan pedig még egy óra kb. ha nem több, mire ide visszajutok, szóval ez ugrott. Olyan későn már nincs se S-Bahn, se busz. Szóval visszafelére kénytelen leszek vonatjegyet venni. De mivel ilyen későn veszem meg, már 100€. Sebaj, egyszer belefér. Majd ma este megkérem a fatert, segítsen megvenni megint a jegyet, mint decemberben.
Hihetetlen, hogy már március van. Előbb még december volt... Hogy repülnek a napok! Lassan otthon is vagyok, és a szülinapom is otthon tudom ünnepelni, Mami tortájával és a családommal :)